Túl az ötödik X-en

Ötvenkedők, hatvankodók kevesen vagyunk a neten. Jó lenne időnként "összefutni", dumálgatni. Szimpatizánsok is jöhetnek! Előbb-utóbb ők is idekerülnek! :-)

Önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, csak a másik embert. Önmagunkat csak élvezettel tudjuk ellátni, amely egy ideig tartó szeretetpótlék, aztán hatalmába veszi az embert az üresség érzése.

Két öregúr üldögél a nyugdíjasház kerti padján. Egyik odafordul a
másikhoz és így szól:
- Te Béla, én 83 éves vagyok, és tele vagyok kínokkal és fájdalmakkal.
Tudom, hogy te is korombeli vagy. Te hogy érzed magad?
- Én úgy érzem magam, mint egy újszülött.
- Valóban? Mint egy újszülött?
- Igen. Nincs hajam, nincs fogam és azt hiszem, bepisiltem.

A gyerek kérdezi AZ apjától:
- Apu! Én kitől örököltem AZ eszem?
- Biztosan anyádtól, fiam, mert AZ enyém még megvan!

Két öreg beszélget:
- Én majdnem minden nap szexelek.
- ???
- Tudod, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem...

Csinos, fiatal doktornőt kap a falu.
- Józsi bátyám, nem tetszenek a leletei. Mondja, mit szokott maga
Reggelizni?
- Rántottát nyolc tojásból, szalonnával.
- És mit szokott ebédelni?
- Csülkös bablevest.
- És vacsorára?
- Szalonnát meg kolbászt.
- Józsi bácsi. Hogy áll a koleszterinje?
- Mint a cövek angyalom, mint a cövek!

Azt szokták mondani, hogy 7 évenként változunk. Tehát nyilván az ízlésünk is változik.

A hosszú hétvége nagy felfedezése számomra a disznósajt volt!
Soha életemben eddig nem ettem belőle!!!!
Mindig azt mondtam, hogy azért még csak meg se kóstolom, mert mindenfélét, fülét-farkát
beletesznek! Aztán ha az ujjammal megsimítottam a felvágottat, időnként pici keménységet éreztem benne. Porcogós részt. Ilyentől a hideg is kirázott!

Tehát soha nem vettem belőle. A gyerekeim néha "kerülő úton" hozzájutottak, nekik ízlett.
A kisebbiknek néha szoktam azért mostanában venni. Csütörtökön Palatin paprikás disznósajtot fogtam ki, szeletelve. Az illata persze nagyon jó volt. Amikor a lányom másnap reggelire evett belőle, kicsit jobban megnéztem. Csodák-csodájára nem éreztem benne keménységet.
Megkóstoltam és nagyon ízlett! Persze kicsit nehéz, sokat nem tudnék belőle enni egyszerre, de én is azt reggeliztem. Sőt a következő nap is! Nagyon élveztem, hogy amit egészen mostanáig sosem ettem meg, most mennyire jól esik!
Legközelebb is ezt a fajtát keresem majd!

Azok pártján állok, akik túllépték az 50. évüket. Akik még nem, azok ne nevessenek, hanem csak reméljék, hogy egyszer majd ők is megérik ezt a kort!

A lenti kislány megnőtt és még mindig énekel!

Ha már évforduló, legyen hozzá zene is! Johnny Halliday és Clémence énekel.
Mindenkinek szüksége van szeretetre!

A meglett férfi és a vékony hangú kislány telitalálat így együtt!
Meg a szép dal!

Most tudtam meg, hogy ez a bogár tulajdonképpen poloska fajta. Én a poloskát sokkal kisebbnek képzeltem!
Gyerekkoromban talán összesen hármat-négyet láttam belőle. Anyu mondta, hogy nem szabad
rácsapni, mert büdös lesz utána. Ezután évtizedekig nem is hallottam róla.

A héten kétszer is arra figyeltem fel reggel a buszon, hogy az emberek arról beszélgetnek,  röpködnek a büdösbencék. A szemtelenek még a lakásba is bejönnek. Erre tegnap egy példány este berepült a szobám ablakán. Rá egy könyvre. Azt felkaptam és kilengettem az ablakon, kidobva a betolakodót. Azt sem tudtam, hogy repülni is tud!

Ma meglátogattam Éva barátnőmet. Panaszkodik, hogy naponta 8-10 büdösbencét fog össze. Nagyon elszaporodtak. Mi nem jön még ránk? A panelbogár "lecsengett" végre náluk.
Akkor most ez következik?

Az előbb olvastam a neten, hogy Pesten is elszaporodtak. Idén észrevehetően több van belőlük!
Sőt! Néhány éve megjelent egy keleti faj, és ebből is egyre több van!
Lehet, hogy a kinaiak hozták magukkal?

Mármint az élet.
A jó benne az, hogy még mindig nagyon kellemes időnk van! Igaz, ma reggel először már harisnyát húztam.
A rossz benne a váratlan, kellemetlen fordulatok.
Cégünk a felső emeletünkön kiadott egy kistermet oktatási célokra. Újabban a szombati órákat ott 8-tól kezdik. Mi viszont 9-kor nyitottunk eddig.
A beosztásokból kellett megtudnunk, hogy szombatonként már mi is 8-tól nyitunk. Hogy ők be tudjanak jönni!!!!
A szombati nap túlórának számít nálunk annak, aki vállalja. Kapott eddig érte + 6 órát. A pénzt már megvonták a válság kezdete óta. Ez az 1 óra többlet csak grátiszban lesz! Ennyit még kibírunk.
Csak azt felejtik el, hogy hozzánk 9-ig nem szoktak jönni, így feleslegesen ülünk itt.
A következmény az, hogy eddig mindig volt elég jelentkező a szombati ügyeletre. Most a főnöknek végig kell járni mindenkit, mire összevadászik 4 embert szombatra.
Munkába jövet előtt mindenki be akart vásárolni vagy éppen kicsit többet aludni. Ezért lett népszerűtlen ez a nap. Kéredem én, belerokkant volna az intézmény, ha az 1 órát elszámolják? Nem pénzben, csak leszúsztatni való órában?
Arra viszont nekünk volt gondunk, hogy közöltük az oktaóval és a diákokkal, hogy pontban 2 órakor zárunk. Aki fenn marad az emeleten, annak annyi!!        

Néha szórakozik a freeblog velem is. Kommenteket tesz a moderálandó "részbe".
Vagyis nem jelenik meg a blogon. Megint találtam ilyeneket.
Ha valaki kérte, hogy küldjem el neki Móra Magda digitális verskötetét és én nem reagáltam,
akkor annak az az oka, hogy nem olvastam a kérést.
Ha a kérés ezután sem jelenik meg a blogban, akkor lehet nekem e-mailt írni a
compagnon kukac freeblog.hu címre és küldöm!
Egyszerűbb egyben olvasni a verseket, mint összevadászni őket a netről.
De meg is érdemlik!

Azt hallottam, hogy az utóbbi 1-2 évben felment az arany ára. Sőt egy blogban azt is olvastam, hogy az írója nagy számlák idején bevitt a zaciba  néhány kisebb dolgot, gyűrűt, láncot és megdöbbentő összeget kapott értük.
Nohát akkor úgy döntöttem, itt az ideje annak, hogy megpróbáljam eladni azokat a holmikat, amiket már nem használunk. Apámnak volt egy arany zsebórája. Jár még, de nem érdekel senkit a családban. Volt egy szép pecsétgyűrűje, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Vőmnek van, kettő minek? Anyu karikagyűrűje, azén első jeggyűrűm is arra várt, hogy legyen valami vele. Azt mondják az arany nem kér enni, azt jó eltenni szükösebb esztendőkre. Ez a hónap nagyon szűkös nekem. Most jó ára van, ki tudja, lesz-e ilyen még? Mindenesetre akkora összeget kaptam  értük, ami felülmúlta minden ábrándomat! 

Elhunyt.
Most rajta volt a sor. Már jó ideje a rákkal kűzdött.
A hasnyálmirigyét támadta meg. Hála a kezeléseknek, ideiglenesen talpraállt.
Hónapokig forgatta a The Beast (A fenevad) c. televíziós krimisorozatot, amelynek egyik főszereplője. Remélem nálunk is bemutatják majd.

Nagy sikert aratott az 1987-es Dirty Dancing c. filmben. Én ezt kicsit túlságosan csöpögősnek tartottam.  Jobban szerettem az Észak és Dél c. televíziós sorozatát. Amikor nálunk bemutatták én éppen gyesen voltam. Nagyon vártam mindig a következő részt.

57 évesen ment el.

Nyugodjon békében!

Tegnap szabit vettem ki, mert temetésre mentünk. Visszafelé a harmadik posztomban róla írtam. Kedves barátnőm végleg elaludt. Nem tudom, lehet-e ilyent mondani, szép temetése volt! Igaz, hogy hála Istennek elég régen kellet már ilyesmire mennem. A némileg újszerű elemeket csak  az ő családja kérte, vagy már ilyesmit vezettek be, majd még eldől.

Most akartam bemenni a Pennybe, a szórólapon egy övet találtam. Szaúna és masszázsöv a neve. Egészen jól hangzik. Melegít is, ez a fő okom rá. Télen itthon jó viselet lenne a "gyönge" derekam számára. Ha még masszíroz is, annál jobb.

De hirtelen olyan szélvihar kerekedett, hogy el voltam foglalva az ablakok csukogatásával. Azután esett is az eső. Most nincs kedvem kimenni ebben a viharban. Csak szél van, de elég félelmetes. Inkább maradok és nézelődök kicsit a neten. Itt találtam, tetszett, hát beteszem!

Tudás és szeretet

Szépen hangzik a modern ember vágya, tudjunk minél többet. Tudás-alapú társadalomról beszélünk. Ez helyénvaló, de a tudás szeretet nélkül szárazzá, hűvössé, egymás idegenjeivé teszi az embereket.
Aki tud valamit, az nem azonosul vele, hanem távolról néz rá. Meredeken hangzik, de igaz; leginkább az ördög tud mindent, hiszen látja Istent, és ismeri az embert is, erős és gyenge pontjaival együtt. Szóval mindent tud, de semmit sem szeret.

Istenben az a csodálatos, hogy egyszerre tud és szeret. Három személlyé válik, az Atya a Fiúra a Szentlélekben néz, és viszont, de a szétesés legkisebb veszélye nélkül, mert a szeretet összetartja őket. Ilyennek kellene lenni nekünk is, és akkor belátnánk, a tudás nem száraz adathalmaz, hanem élő kapcsolat egymással. Amennyiben kívülről nézek valamit és valakit, annyiban ismerem, amennyiben azonosulok vele, annyiban szeretem.

Sánta János

Nehéz kicsit átállni. Megszoktam, hogy akkor kelek, amikor akarok.
Finom falatokkal kényeztetnek, bár sosem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
Nem szerénységből, hanem a ruhatáramat nem akartam lecserélni!
Mindig csupa érdeklődő ember vett körül, akik az otthoni eseményekre voltak kíváncsiak.
Nekem is nagyon érdekes volt sorsokat megismerni.

Akikkel én ott találkoztam már "sinen vannak" - főleg ahhoz képest, hogy otthon már majdnem lejárt a kapható munkanélküli segély ideje. Élvezik a viszonylagols bőséget, amitől otthon már elszoktak. De nem irigylem akkor sem őket.
Láttam, mennyire aggódik az a nő, akinek idős szülei maradtak otthon. Hiába a mindennapi telefonbeszélgetés, ha baj van, nem tud odaugrani. És akkor ott van a szemükben a kérdés örökké: meddig tart ez még, hogy távol élsz tőlünk?

Az is rendben van, hogy próbálnak tartalékolni, gyűjteni. Egyszer szeretnének hazamenni. De mikor lesz ez? És otthon mit tud majd kezdeni? Tele vannak kérdésekkel, megoldásra váró feladatokkal. Mindenesetre a jelenük rendezve van.

Olyanok is vannak, akik annyira belejöttek a külföldön élésbe, hogy pár év múlva tovább akarnak menni majd. Nem azért, mert nincsenek megelégedve, hanem mert máshol még több a lehetőség és szeretnék kipróbálni, mire jutnak ott. Reméljük, szerencsések lesznek ott is!

Nekem is elkezdődött a munka. Megint lézenghetek a hőségben. 
Majd lesz mire emlékezni a téli hidegben.

Nem kell engem ugratni az egy cipő - egy szoknya miatt!!
Most van itt is nagy árleszállítás. Én a 70%-ossal éltem igen gyakran.
Élvezet itt üzletbe menni. A pénztár pl. a bolt végében van. Utána kijön az ember a vásárolt holmival és senki sem kérdezi, hol a kosár. Természetes, hogy nem lopnak.  Legalábbis olyan gyakran, mint nálunk. Lecsusszant embert, hajléktalant nem látok.
A közlekedési kultúrájuk egészen más. Most nem a jobbos tendenciára gondolok.
Nagyon udvariasak, nem dudálgatnak semmiért, türelmesek.
Az utak nem döccenősek!!!!
Jó levegő van,mindenhol sok a zöld!! Nagyon tetszenek a piros téglás épületeik!

Sok a gyerek, a kismama, de erről Tyria külön ír majd.
Nagyon jól érzem magam, jó, hogy kijöttem.
Folyt. köv.
De ez az angolos billentyűzet....!!!

Szóval jövő héten indulok. Vár a ködös Albion. Nézem az időjárást, olyan 20-21 fokok vannak általában. Nem rendszeresen 35-36, mint itt! Ez nagyon kellemes lesz, ha marad.

Miután szinte minden kolléganőm bankot váltott mostanában, kiléptünk az OTP-ből. Én ma akartam felmondani a szerződést velük. Már javában a CIB-hez megy minden pénzem. De azt mondták, hogy mivel volt még "forgalmam" a héten, majd jöjjek vissza ügyintézni a jövő héten. Persze tologatják az időt. Na mindegy, majd aug. 20.-a után jövök és intézkedek.

Valamit olvastam arról is, hogy aki gyógyszert visz magával, vigyen hozzá orvosi igazolást is az ellenőrzések miatt. Az én orvosom mától szabin van. Pech. Így nem igazolok semmit. Sőt még a csuklós vérnyomásmérőmet is viszem magammal. A kintiek kérték, de én is vinném.
Lesz, ami lesz. A kocka el van vetve!

Kisebb kánikulát, szép nyarat kívánok mindenkinek!!!

Megvan a szuper modern útlevelem is. Nagyon fáj a 7.500 forint!   De ha kell, hát kell!
Már csak egy táskafélét kell keresnem, amit a gépre viszek magammal.

Újabb gép esett le, ezúttal Pest környékén!
Ez kis gép volt.
Mennyi esik le addig, amíg elindulunk?
A héten intézem a dolgaimat, szabin vagyok.
Norwichban 20 fok volt vasárnap.  Tényleg kell 1-2 melegebb holmi is.
Ilyen időben itthon napozni jó, de délután! Tegnap 10 percenként felhők vonultak el a nap előtt.
Nem sültem meg!

Megint lezuhant egy!
A TU-154-es típusú gép 168 utassal a fedélzetén tizenhat perccel a felszállás után
zuhant le Teherántól 120 km-re.
Mióta repülni készülök potyognak a gépek!
Még elszánt vagyok. Menni akarok.

Ennek megtalálták a két fekete dobozát. Remélem okulnak majd belőle!
Csak addig izgulok majd, amíg földet nem érünk.
Utána lehet gondolkozni az autópályákon történő baleseteken. Mert visszafelé egy trappban jövünk haza majd. Csak a sofőr el ne aludjon!

2 éve egy ilyen hosszú autóúton azért ültem a sofőr mellé, mert biztos, ami biztos! Én mellettem elaludni nem lehet! - gondoltam. Kb egy óra múlva olyan álmosság jött rám, hogy a sofőr mondogatta állandóan, ne aludj, ismételd, amit mondtam! Keservesen tudtam csak ébren maradni. De aludni sem akartam!

Ügyintézgetek.
Kiváltottam az EU tajkártyát. Ilyen gyorsan sem intéztem még semmit!
Szinte 5 perc alatt már kinn is voltam.
Nézegetem az útikönyveket. Inkább kisebb városokba kívánkozok. Történelmi levegőt szívni.
A tengerpart a közelben lesz, ott is eltöltök 1 napot. (Északi-tenger)
Gondot okoz az ajándék. A "legszebb" a barátnőmnek a cigaretta lenne. Vihetnék minden
mennyiségben! Értem ez alatt azt, hogy ő örülne soknak, de ha jól tudom, csak 1 kartont lehet kivinni belőle. És én nem akarok dugdosni! Már "csak" három karatonnál tart, annyit hozzak legalább! Kifizeti nekem. Én annál jámborabb vagyok - ilyen téren! - hogy többet vigyek, mint amit lehet! 
Ja, és a magyar kolóniában ki vannak éhezve a magyar csokira! Balaton, Sport szelet, Tibi, jöhet minden mennyiségben. Gondolom ez inkább nosztalgia náluk. Én onnan már annyi finom csokit kaptam!  Ezekből viszek majd. Csak úgy kellene megoldani, hogy ha hőség lesz, el ne olvadjanak nekem! Bár a hőséget most nem tudom elképzelni. Amennyire lehűlt a levegő!

Arra gondoltam, hogy most idézni fogokTyria
mai posztjából.
Pont ezen a témán gondolkodtam én is mostanában. Miért van ennyi elkeseredett, állítólag
hívő ember, aki ha elékerült egy nagy probléma, mindjárt takarodót akar fújni a hitének.
Ez az első reakciója a felmerülő gondhoz. Érdekes: ha nagyjából rendben zajlik az életem, élem a hívő emberek életét, de ha akadály merül fel, akkor arról csak Isten tehet?
Egyszerűbb, ha nem idézek, hanem belinkelem a fent említett mai posztot.

Nemsokára repülni fogok.
Először és utóljára még érettségim után ültem repülőn.
Augusztusban barátnőmet látogatom meg.
Annakidején egy levelezőtársnőmet látogattam meg Franciaországban.
Akkor az kötötte le minden fantáziámat az utazással kapcsolatban, hogy mi van, ha a lány nem vár engem a reptéren? Hogyan fogom őt megtalálni? Ezek a kérdések sokkoltak valósággal.
Dehogy is gondoltam én arra, hogy mi lesz a magasban?
Most ilyen gondjaim nincsenek, most maga a repülés gondolata izgat. Közeli még a francia gép katasztrófája is.

Postázónkban hosszú évek óta dolgozott már ugyanaz a hölgy. Még nincs 60 éves, de mehet nyugdíjba. Mivel egyedül él, maradni akart, mert mit csináljon otthon, szereti a munkahelyét is. Nem beszélve arról, hogy a fizetés az mégsem nyugdíj!

Tavasszal szóltak neki a főnökei, hogy barátkozzon a nyugalomba vonulás gondolatával. Most szép pénzzel tudnak tőle elbúcsúzni, jövőre ki tudja, mi lesz? Azután meg már igazán.....?
Ettől kezdve folyton kapta a célzásokat.  Egyszer elesett és eltörött a karja. Már táppénz alatt mondták, hogy jobb lenne neki otthon pihenni. És jött a nyomás fentről!
Szegény bedobta a törülközőt, elment nyugdíjba.

Megtudtuk, hogy az egyik fejes unokahúga került oda a helyére. Ő eddig feketén dologzott valahol és kellett a stabil hely neki. Pár hétig dolgozott, majd férjhez ment és terhes lett. Összesen talán fél évet húzott le, most már otthon van a babával. Közben kereshettek új munkaerőt. A régi dolgozó ezt megtudva, jelentkezett újra munkára, legalább, amíg az utód visszajön. De nem vették vissza. Szegény nagyon panaszkodik.
Folyton azt olvassa, hogy milyen korán mennek nyugdíba az emberek ma itthon! Kevés a munkás kéz! Mindenkit ösztönözni kell a munkára! Neki ezek a mondatok olyanok, mintha kigúnyolnák őt!
Fene aki akart nyugdíjas lenni! - mondja.
A fentről jövő szónoklatok nagyon lassan érnek le ide hozzánk!

Johnny Halliday utolsó koncertező évébe kezdett bele. Öreg rocker - nem vén rocker! Persze az évek múlásával szelidült a stílusa. Ez már azt képviseli:
Un jour viendra... Jön egy nap

Már akkor nagyon szkeptikus voltam, amikor megnéztem az első klipet a neten Susan Boyle szerepléséről. Egyik kollégám terjesztette nálunk az érdekes hírt. 47 éve nő az angliai  tehetségkutatón. Nagyn szép a hangja kétségtelen. De ez a nagy eufória azért törhetett ki, mert túl nagy a kontraszt a hang és a hozzá tartozó test között! Ha ezzel a hanggal egy huszonéves lány jelentkezett volna, nem biztos, hogy hozzánk eljutott volna a híre.  Egyébként nagyon sok szép hangot - még ilyent is - lehet hallani amatőrként még a templomi kórusokon, vagy kántorként működve.

Én őt egyenlőre nagyon sajnálom. Nem tudom, volt-e valaki a közelében, aki felkészítette arra, hogy mit várhat a médiától. Sejtette, hogy a magyar fordításban pl. 47 éves "aggszűzként "aposztrofálják majd? A honiak sem kíméletesebbek vele biztosan. Vajon végiggondolta, hogy mire vállalkozik majd a megmérettetés után? Mert egy dolog az éneklés, és egy egészen másik a színpadi szereplés. Ott színészi talentumra is szükség van! Bírni fogja majd a vele járó "pörgést", napi 8-10 órai munkát? Egyáltalán be is tartják ígéretüket, akik ilyesmit ígértek neki? Majd az idő eldönti, hogy mire lesz hajlandó és mire alkalmas?

Ma 10-re kellett jönni dolgozni. Hogy tömeg van a helyi buszokon az megszokott dolog.
De szabályosan lincs hangulat keletkezett az utasok között. Na nem egymást akarták likvidálni, hanem azt, aki ezt az egészet kitalálta! Az első ajtón való felszállástT Irgalmatlan lassú a felszállás.  Kerüljön csak egy totyogó nénike be közéjük, mert ez gyakori, mindjárt csak araszolva tudnak beljebb menni az emberek. Amikor megáll a busz, hiába vannak nyitva az ablakok, levegő egy szál se ebben a kánikulában, pedig még igazán hőség sincsen! Csak akkor lehet leszállni, amikor már eldugul a busz, nem tud több ember felszállni. Akkor kinyílnak az ajtók,de amint elfogy a leszálló rögtön be is zárul. Maradunk a fullasztó melegben.

Nagy a felháborodás mindenütt. Az egy dolog, hogy így kiszűrik a bliccelőket, több pénz folyik be! De ilyen alapon azt is megtehetnék, hogy az áruházban minden vevő mögé beáll egy biztonsági és végig figyeli, hogy nem tesz zsebre is valamit? Mert az üzleteknek is van kára a lopásokból!  Vagy minden főmufti mögött állhatna egész nap egy "népi ellenőr", hogy figyelje, mikor sikkaszt valamit! Röhej!

Egyébként ha záros időn belül nem tudnak valamit kitalálni, ami nem nehezíti meg az amúgy is magas bérletárakon utazó közönség utazását, június 4-én du. tüntetés lesz a Városháza előtt!  És addig lesz újra és újra, amíg normális közlekedés nem lesz a városban.
Mert aki naponta kétszer hosszú útvonalon kénytelen igénybevenni az autóbuszokat, annál már szakadozik a cérna!

Egy hónapja az orvosnál derült ki, hogy nem vagyok jogosult az ellátásra a "rendszer" szerint!
A munkahelyemen a TB-ügyintézők mondták, hogy a rendszer hibájából nagyon sokan kiestek belőle. Aki megtudja, az jelezze feléjük!

Most kaptunk egy infót, hogy hogyan tudjuk ellenőrízni mi magunk is, hogy nincs-e probléma a jogosultsággal?  Az OEP honlapján keresztül lehet megnézni. Ha valakit érdekel, e-mailben leírom a lépéseket.

Olvasd el, még ha túl elfoglalt vagy is, sőt különösen akkor, ha túl elfoglalt vagy!

Ugy-e, hogy ugy-e?
A remény hal meg utoljára!
Sok év után újra sikerült!!
Már nem "pirulunk"!!
Hogy ezután milyen lesz? Egy biztos:
más!
Már ezért is megérte győzni!