Túl az ötödik X-en

Ötvenkedők, hatvankodók kevesen vagyunk a neten. Jó lenne időnként "összefutni", dumálgatni. Szimpatizánsok is jöhetnek! Előbb-utóbb ők is idekerülnek! :-)

A mai napra, ajánlom mindenkinek Tyria mai posztját!
Olyan, mintha én mondanám!

Jean Cocteau,
mikor egy hölgy kora felől érdeklődtek tőle, ezt mondta:
"Megvan benne egy harmincéves asszony szellemessége, az alakja olyan, mint egy húszéves lányé, és olyan naív, mint egy tizenötéves tinédzser.
És most adja össze...!"

Manapság már annyi sikeres szervátületéről hallani!
Vese, máj, szív stb.
Vajon észátültetésre mikor lesz lehetőség?
Mondjuk szülő a gyerekének adhatna, ha szükség lenne rá!

Jut eszembe ez, mert én olyan szívesen adnék most az enyémnek! A maradék elég lenne nekem!

Munkahelyem épületében elromlott a lift. Már egy ideje. Állítólag megjavítani már nem lehet, ki kell cserélni, ami drága mulatság. 
4 jó magas emeletről van szó! Velünk persze a kutya sem törődik. Naponta többször is emeletezni kell. Még jó, hogy a teherlift nem romlott el! A cipelni valót mindig abba tesszük, aztán fenn azt lesik, hogy ki bukkan fel a lépcsőházban fújtatva a felküldött dolgokért.
Pláne, amikor a "látogatóink" hátizsákban hozzák vissza, amit elvittek! Némelyiknek előbb tolunk oda egy széket a bejárathoz, mint hogy megkérdezzük, mi szél hozta? Mindenki szuszog és fújat! A kánikulában a víz is folyik róluk. Esőben meg még a csöpögő esernyőket is gardírozni kell!
Hamarosan indulok haza, igencsak beborult az ég!

A hét végén az egyetlen jó dolog az unokázás volt. Július közepén egy hétre Balatonra mennek a picivel. Egy baráti házaspár adja nekik a kis nyaralót. Egy napra mi is elmegyünk meglátogatni őket.  Majd korán reggel indulunk, hogy sokáig lehessünk velük. Hétköznapot javasoltam, talán akkor kicsit kisebb a forgalom, mint szombaton és vasárnap.

Mához egy hétre megtartjuk a névnapját is. Összejön a teljes nagy falamilia. Nagyon jól szoktuk érezni magunkat ilyenkor. Gondoltam, csinálok egy tortát a kislegény tiszteletére. Ő még ugyan nem ehet belőle, de a mamájának legalább erre nem lesz gondja.

Ebben az esős időben csak a szúnyogok szaporodnak és a kukacok. A cseresznyénket szinte teljesen elverte az eső. Ami egészben maradt, az tele van kukaccal! Most a meggyen van a sor. Szépen érik. A sötét szemeket már esszük. Még nem mertem belül megnézni! Hosszú évekig mindig tettem el süteménybe meggyet. De ha magozáskor kukacot találok, akkor nem vesződök vele!

Napozni nagyon szeretünk itthon is. Érdekes, tűző napon a fák mellett nem szabad kifeküdni, mert jönnek a szúnyogok! Az udvar közepén, ahol se fe se bokor nincs, ott lehet nyugodtan napozni.

Lányom álláskeresőben van.
Igyekszünk minden hirdetést felfedezni, jelentkezik rá.
Az ember egy kis idő után már szerez némi rutint magának.
Tudjuk, mire nem érdemes jelentkezni. Olyan irodai munkára, ahol nincsenek feltételek, amit betanítanak.  Ott jutalékos rendszer van a háttérben. El kell passzolni valamit, hogy kapj utána valamicskét.
Jelentkeztünk rendezvényszervezésre. Zepter!!! Szervezz bemutatókat otthon, vagy ahol tudsz, és add el a méregdrága cuccot!

És hasonlók. Miért nem tudják feketén-fehéren kiírni, hogy a munkaajánlat mit takar? Mert akit nem érdekelnek ezek az "erőlködések", (én így nevezem az ilyen munkákat), azok akkor sem vállalják, ha már ott vannak a helyszínen. Inkább faképnél hagyják a hirdetőket. Némelyik igen gorombán meg is mondja, hogy kivel szórakozzanak.

Az egyik cégnél, ahol futószalagon dolgoznak, az orvosi vizsgálaton a kezdődő cukorbaját kiszúrták, ez ott kizáró "körülmény". Cukorbetegeket, pánikbetegeket, klausztrofóbiásokat nem vesznek fel. Egyébként a futószalagos munkahelyeken az nem tetszik, hogy 12 óráztatnak. Lehet, hogy előbb-utóbb ilyenre fog fanyalodni a lányom, de nyáron a hőségben 12 órát végigülni!  

Pénteken átszólt a szomszédunk, hogy másnap, szombaton születésnapi buli lesz nála este a kertben. Előre elnézést kért a csendháborításért, mert egy ideig el fog tartani.
Vegyes érzelmekkel vártuk. A család úgy döntött, hogy délután alusznak egyet, mert úgyis későn tudnak majd elaludni.

Végül is "hanghatásában" elég visszafogott volt a buli. A zenét mi is élvezhettük.  A szomszéd a mi korosztályunk, a vendégei is nagyjából.

Viszont akkora füstöt csináltak, hogy még a lakásban is köhögtünk! Valamit nem jól csináltak, mert az egész környék "büdös" volt órákon keresztül. 

Szerencsére hamar befejezték. 11-kor búcsúztak a vendégek. Pár óra alatt kiszellőzött a környék. Reggelre nyoma sem volt a füstölésnek. Még jó, mert meleget és füstöt együtt nehéz elviselni!

Sajnos nagyon gyakran a TV műsora kritikán aluli.
Erről már írtak sokan sokfélét.

Ezzel kapcsolatban felfigyeltem egy emberi magatartásra. Aki nívósan, vagy legalább is értelmesen szeretne szórakozni, kikapcsolódni, az megválogatja, hogy mit is néz meg a kínálatból. De vannak sokan olyanok, akiknek nem az a legfontosabb, hogy ezt így csinálják, hanem hogy ezt mutassák! Fennen hirdetik, ők be se kapcsolják a TV-t! Fogalmuk sincs semmilyen műsorról! Sőt nem is vettek készüléket! De időnként ezek bizony "lebuknak"! Mint most az én egyik fiatal kollégám!

Pár hónapja nősült. Most rendezik be közös otthonukat. Néha megkérdezi tőlünk, kollégáktól, mit hol érdemes megvenni? Valahogy előjött a szó a műszaki cikkekről. Rögtön megjegyezte, hogy nem vesznek TV-t! Nekik nem kell, teljesen felesleges!  Nívótlan , stb! Még aznap délután jött érte a felesége. Amíg kollégánk leadta a kulcsait a portán, addig beszélgettünk az ifjú arával.  Egy beszélgetős TV műsorra került a szó és csodák csodájára véleményt mondott róla! Rögtön nekiszegeztük a kérdést, honnan tudja, hiszen nincs TV-jük!
De van internet- jött a válasz! Ami őket érdekli a TV műsorából, azt megnézik az interneten!
Én olyan jót nevettem magamban! Nem a "doboz" a lényeg! A TV ládában minden nívótlan, de mindezt neten nézni már trendi dolog!

Ennél már csak az a hallgató volt aranyosabb, aki szintén kifejtette, hogy manapság TV-t nem szabad nézni a gagyi műsorok miatt. Sosem nézi, ................csak háttérzajhoz használja! Nincs rádiója és a TV halkan szól neki egész nap, hogy ne legyen mindig csöndben! Ő nem is nézni - hallgatja! 

Megvan az előnye a családi háznak és megvan a lakásnak is.
Persze a kellemes közérzetet nagyon befolyásolja ezek nagysága,  az is, hogy a település melyik részén található. 
Bármilyen szép is a családi ház, ha olyan helyen van, ahol kocsihoz van kötve az ember, már nem is tetszik. Nincs jogsim és nem biztos, hogy mindig elég lesz 1 kocsi a családnak. Szeretem az önállóságot, ne kelljen máshoz alkalmazkodni mindig, ha mehetnékem támad, vagy pedig órákig közlekedni buszokkal.

Főleg 50 felett gondolja meg az ember, hogy mit tud vállalni, ha lakáscsere előtt áll! Mert most lehet, hogy símán megy a 4. emelet lift nélküli házban, de pár év múlva ez egyáltalán nem biztos. Sőt!
A családi házon mindig van valami reparálni való kívűl is, belül is. A hólapátolás örömeiről sem szabad elfeledkezni.

Nekem a legszimpatikusabb a kétlaki élet: ősztől a jó meleg lakás, tavasztól a ház! - mondanám a jótündérnek, ha finanszírozni akarná a lakhatásomat!

Elegem van már ebből a vizes időből!
De azért elgondolkodtató a helyzet! Néhány napig esik az eső, fúj is a szél, de nem orkánról beszélünk. Aztán mégis mekkora károk vannak?! 25 éves egészséges fenyőfák dőlnek ki - jó, ha nem egy házra vagy garázsra. Térdig érő víz hömpölyög a városban, aminek még a közelében sincs folyó. Órákig nincs villany! Országúton az úttest szakad be, a kocsik az árokba kerülnek.
Kérdem én: mi lenne velünk, ha tornádó meg hurrikán és hasonlók olyan gyakorisággal látogatnának meg minket, mint távoli földrészeken? Ha már ettől a kis vihartól ennyi kárunk van!

Azokon a folyó menti településeken, amiket rendszeresen el szokott önteni az ár, nem lehetne valamit csinálni év közben?  Valamit javítani, korszerűsíteni a védőgátakon?  Vagy ezeken a területeken nem kellene máshogyan építkezni?  (Persze a víz mindennek árt, de a szakértők már kitalálhatnának valamit erre is!)
Hogy minden tavasszal ne váljon egy csomó ember majdnem földönfutóvá, ingatlanok ne menjenek tönkre.

Két blogdíjat is kaptam Bilona46-tól.

Az egyiket már megkaptam Krisztől. Tovább is adtam.
A másik ez:
"Köszönöm, hogy olvashatlak"

Én is köszönöm Bilonának, hogy rám  is gondolt!

Tovább adom Ötvenkilencnek, hogy kedvet kapjon a gyakoribb íráshoz,

Andinak, akivel már nagyon régóta olvasgatjuk egymást és most tavasszal nem sikerült a találkozó. De ami késik, az nem múlik!

Ha van kedvetek, adjátok tovább!

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok, kérem, segítsenek!

Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.

Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: Tavasz van és én nem láthatom!

Krisztől 
kaptam ezt a díjat, amit nagyon köszönök neki itt is.
Igyekszem ezt-azt ellesni a blogokon, technikai dolgokat, amit fel is használhatok.
Majd, ha több időm és saját gépem lesz,  elégedettebb leszek biztosan.

Továbbadom:

Vadgesztinek , Kokának , Blurb alias Metának

Két legyet üt egy csapásra egy walesi nagymama, miután kertjét ellepték a csigák: jól lakik belőlük, amivel irtja is őket.

Az 59 éves hölgy nem akar méreggel vagy lábtiprással végezni a betolakodók seregével. A méreg ellenkezne vegyszermentes kertészkedési elveivel, a tiprásba meg belefáradt, tavaly elég sok csigával végeztek talpai. Emellett kegyetlennek is találja a kivégzési módot, ezért inkább megfőzi őket. A csiga – mint a Daily Mail című brit lapnak fejtegette – gazdagabb fehérjében és kevésbé zsíros, mint a marhahús.

– Az éttermekben általában hat van egy adagban, én tizenkettőt teszek a tányérra. Fokhagymával, petrezselyemmel ízesítem, salátát, mártást és kenyeret adok mellé – mondta.
Immár csigafőző receptúrája és naplója is van az interneten:

http://eatinggardensnails.blogspot.com/

Teljesen kiment a fejemből, hogy szombaton zárva vannak az üzletek. Péntek délután mindent megvettünk vasárnapra.  Szombaton délelőttre is terveztem egy kis bevásárlást. Hát ez maradt el! Amúgy jót nevettünk a lányommal.

Kenyér, felvágott, paprika, paradicsom, zöldségek voltak otthon. Csináltam egy nagy fazék finom zöldséglevest és ettünk utána hideget. Maradt rengeteg időm, mivel nem vitte el a főzés és a bevásárlás! Nem is beszélve arról, hogy mennyi pénz maradt a bukszámban!
Viszont napozhattam, amennyit kibírt a fejem és a bőröm! Nem kellett beosztani az időmet! Még alapos takarításra is futotta!

Móra Magda

Tavaszodik

Ha elindul a téli hó

és habosan fut a folyó

az alvó füzes újra hajt;

hol apró gyerek lábaim

taposták egykor az avart

utánam üzensz Zala-part!

Te adtál először nekem

gyermekláncfűt a réteden,

adtad pacsirták énekét,

pipitér csillag-szőnyegét,

szarkák csörgését, gerleszót,

havat virágzó nyárfasort.

Ha elindul a téli hó

és habosan fut a folyó

az alvó füzes újra hajt,

bár sok nehéz év állt közénk

és sok kemény fal fogva tart,

indulok feléd Zala-part!

(1975)

Az idő már tavaszias. A levegőben is érezni az ünnepek közeledtét.
Nem beszélve arról, hogy az üzletekben - főleg élelmiszer - milyen forgalom van!
Mi is készülődünk.

Mindenkinek nagyon szép, békés húsvéti ünnepeket kívánok!!!!

Volt egyszer egy ember. Elhatározta, hogy kutat fúr. Ásott tíz métert, de nem talált vizet. Csalódottan abbahagyta az ásást és más, alkalmasabbnak látszó helyet keresett. Megtalálta, és tizenöt méter mélységbe fúrt le. A talaj a nedvességnek semmi
nyomát nem mutatta. Az ember ekkor más helyre ment és még mélyebbre ásott, mint az előző két alkalommal. De így sem talált vizet. Csalódottan és kimerülve abbahagyta a vállalkozást.
Összeadva a három kiásott kutat, majdnem ötven méter
mélyre hatolt le. Ha egy kicsit türelmesebb, ugyanakkora energiával és fáradtsággal, csak egy kicsivel több erőfeszítéssel már az első alkalommal vizet talált volna.

Alkalmazkodni kell a változásokhoz, mivel sok van, ahol lehet, egyszerűsítsünk!

  Nagyszülők telefon üzenetrögzítője

Szervusztok, jelenleg nem tartózkodunk itthon, de a búgó hang után hagyjatok nekünk üzenetet:

- Ha arra van szükségetek, hogy vigyázzunk a gyerekekre, nyomjátok meg a 2-es gombot.

- Ha azt akarjátok, hogy adjuk kölcsön az autót, nyomjátok meg a 3-as gombot.

- Ha azt akarjátok, hogy mossuk ki a szennyes ruhátokat és vasaljuk ki, nyomjátok meg a 4-es gombot.

- Ha azt akarjátok, hogy a gyerekek nálunk aludjanak, nyomjátok meg az 5-ös gombot.

- Ha azt akarjátok, hogy mi menjünk értük az iskolába, nyomjátok meg a 6-os gombot.

- Ha azt akarjátok, hogy süssünk valamit vasárnapra, nyomjátok meg a 7-es gombot.

-Ha valamennyien nálunk akartok ebédelni vasárnap, nyomjátok meg a 8-as gombot.

- Ha pénzre van szükségetek, nyomjátok meg a 9-es gombot .


- Ha pedig Ön valamelyik barátunk, most beszéljen....

Wass Albert találó szavai

Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások  szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

Egy ember azt álmodja, hogy bemegy a magkereskedésbe. A kiszolgáló egy angyal.

- Mit árulnak itt?- kérdezi az ember.

- Mindent. - jön a válasz.

- Akkor kérem szépen a háborúk végét, az ellenségek kibékülését, a szeretet végleges és minden feletti győzelmét! - kérte az ember.

- Egy pillanat, ön félreértett valamit, nem gyümölcsöket árulunk, itt kizárólag csak mag kapható!

Amióta szóba került nálunk is a kafetéria, megszűntek a hideg étkezési utalványok, a kultúra utalványok, amik annyira népszerűek voltak és segítséget is jelentettek a kasszának.  A meleg ételek utalványai felé próbáltak igencsak terelni minket.
Milyen jó, hogy nem dőltem be!
Még azzal kábítottak minket, hogy nem csak éttermekben lehet levásárolni, hanem van 1-2 nagy üzlet, ahol beváltják. Most meg azt hallom mindenhol a hírekben, hogy az APEH bünteti a boltokat, ahol a meleg ételeken kívűl mást is adnak érte. Nagy szívás, mert nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy étteremben, vagy büfében "pocsékolják" el a jegyeket.
Viszont egyik kolléganőm egészen jót talált ki erre az évre. A férje is ilyen utalványokban kérte a kafetériát. Ezeket összegyűjtik és karácsonyra kinéznek maguknak egy jó éttermet, ahol jól főznek és mégsincsenek csillagászati áraik. Ott fogják megrendelni a karácsonyi menüt otthonra. Legalább nem kell napokat töltenie a konyhában!

Puszta Sándor
Donum
(ajándék)

Kaptál egy arcot
apád anyád arcát
kaptál egy nevet
hordozd becsülettel
kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el
kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz
kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz
kaptál egy életet
viseld el ha tudod
kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz

Tegnap nagyon jól szórakoztam.
Este megnéztem az 1-es csatornán Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal c.
darabját. A József Attila Szinházból ment 2009-es felvételről.
A főszereplők: Bodrogi Gyula, Vándor Éva, Balázs Péter, Esztergályos Cecilia.
Nagyon jól játszottak. Különösen Bodrogi, akin látszott, hogy nagyon élvezi a figurát.

Öregek "bandájának" története. Özvegyek, akik elveszették sok évig velük élő házastársukat. Egy klubban próbálnak ismerkedni, valakit találni, akivel leélhetik a hátralévőt.  Persze az egész tele van poénnal, humorral. Ez már a szereposztásból is kiderül. Azért az 1-es csatornán én talállok jó műsorokat, ha nagyon keresek!

Tegnap a barátnőmmel elmentünk az EKF megnyitó ünnepségére.
Amikor a médiában beharangozták, hogy 10 ezer emberre számítanak, arra gondoltam, hogy nem lesz ez egy kicsit sok?
Nem lett!

Amikor vártam a buszra, hogy bemenjek a főtérre, mellettem egy férfi mesélte a többinek, hogy az előző jármű annyira tömve volt, hogy nem fért fel rá. Ekkor már sejtettem, hogy talán meglesz az a 10 ezer néző.
A következőre felszálltunk. Amerre mentünk az utcákon sok ember mendegélt. A belvárosban persze már tömeg volt. A tér megtelt, mire odaértünk jóval kezdés előtt. Mi pont egy kivetítő előtt cövekeltünk le, de kicsit ráláttunk a helyszínre is.
Nekem tetszett a program.  Nagy hatással voltak ránk a fényjátékok, a környező épületek megvilágítása. Sajnos rettentő hideg volt, de kibírtuk.  Szép volt a tüzijáték is.
A kezdés előtt, amíg várakozott a tömeg, beszélgettek az emberek. Mi egy optimista körbe csöppentünk. Kicsit elemezgettük a felkészülést. Az előző években amit lehetett elbénáztunk. A politika nagyon beleszólt persze. Utolsó pillanatban jött a múlt év őszi polgármesterválasztás. Igaz, hogy a nagy létesítmények nem épültek fel, de ezeket hosszú távra szánták. Viszont nagyon jó programokat terveznek. És igazándiból erre jönnek majd a vendégek, látogatók.

Szilveszter napján meglepetés ért. Még a munkahelyemen meg akartam nézni a netbankon keresztül, hogy a számlámon van-e már a januárban esedékes fizum?
Persze a nagy igyekezetben párszor elgépeltem a belépőimet. A végén aztán kiírta nekem azt, hogy maradj kinn! Vagyis valamilyen más udvarias szöveget, de ez volt a lényege.
Januári első munkanapomon úgyszintén!
Kénytelen voltam ebédidőben elbattyogni a bankba.
Na mi volt kiírva? Az, hogy technikai okok miatt zárva!
Még jó, hogy kiírták, hogy van a testvérkéjük!

Ők már álltak rendelkezésemre. Persze nem szabad tévesztgetni a beíró kódot, mert akkor automatikusan kizár! A saját érdekemben. Még az elején mondták nekem, de valahogy nem jutott ez az eszembe. Mindegy, most van új kódom, csak ne felejtsem el!

Mindenkinek békés, boldog új esztendőt kívánok!
Legyen egészség, mert az talán a legfontosabb, és a szerencse
se hagyjon minket el,
legalábbis hosszú időre ne!

Ideje ráhangolódni, készülődni az ünnepekre.
A hó már meg van hozzá!
Hétfőn a többinek is nekikezdek.

Mindenkinek békés, szép karácsonyi ünnepeket kívánok!

Böjte (Csaba) atya emlékei

"Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák. Nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek.

Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!"

Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő!

És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom..."

A Vatikán hírül adta, hogy idén 22 órakor tartják a szokásos éfjéli misét.
Nem is gondoltam volna, hogy milyen jó tárgyat szolgáltattak ezzel az élcelődésre.
Főleg hozzá nem értők, ezen - látszólag - úgy fennakadnak, mintha a karácsonyi éfjéli misét húsvétkor tartanák meg!

Az adventi várakozás után a karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigiliájával kezdődik. Az éjféli mise karácsony ünnepének első szentmiséje, 24.-ét követő éjfélkor. Lezárja az Ádventet,  bevezeti az egész ünnepkört.  Az éfjéli mise az éjszakában jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmasait, születése megújítja a világot.

Kis településeken, ahol nincs pap, ott már nagyon régen korábbi időben tartották meg ezt az első karácsonyi szentmisét. 10-kor, 11 órakor, ahogy a pap odaért. Nagyvárosban az éjfélkor misét tartó templomok mellett van olyan is, ahol 10 órakor tartják. Erre az idősek, betegek, gyerekek is el tudnak menni, akik nem bírnák ki éfjlélig a várakozást. Igaz, hogy az éjszaka közepén tartották eddig leginkább, de nem az a 2 óra különbség a lényeg! 24-e éjszakáján legyen!

Teréz Anya: A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.

 A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyülölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET.

Hópihe-szárnyon száll az idő, ünnepi díszben áll a fenyő.
Készül a beigli, a sok jó falat, itt a karácsony a kertek alatt!

Megbocsátás és bocsánatkérés

Olyan mértékben kapunk bocsánatot Istentől, amennyire mi is meg tudunk bocsátani másoknak. Nincs megbocsáthatatlan bűn, kivéve azt, ha hiányzik belőlünk a megbocsátás szelleme. Súlyos tévedésben él az, aki azt mondja, hogy megbocsát, de nem felejt. Inkább ne bocsásson meg, de felejtsen. Többre megy vele.

Az igazi bocsánat nem valamiféle hangulatos érzelmi töltet, és nem jókedv kérdése. Megbocsátani annyi, mint úgy tekinteni a másikra, hogy tiszta lappal kezdhet előttem. Ha túl tudok emelkedni a másik gyengéin, és úgy tekintek rá napról napra, hogy érte kell élnem. Mert általa Istennek élek.

Akik azt mondják, hogy erre vagy arra a bűnre nincs bocsánat, azok Isten helyett akarnak erkölcsi rendet építeni. Mentségükre szolgál, ha azért mondják, mert még nem ismerték fel a krisztusi bocsánatot. Reméljük, hogy eljutnak erre a szabad lelkiállapotra.
(Sánta János)

Melis György

(1923-2009)

Ma hajnalban 86 éves korában elhunyt Melis György operaénekes.

Melis György 1923. július 2-án született Szarvason. Először a Műszaki Egyetemen, majd a Zeneakadémián tanult. Az Operaház ösztöndíjasa lett, 1949-ben mutatkozott be Bizet Carmen című operájában. Még ugyanabban az évben magánénekes lett.

Pályafutása során az operairodalom szinte minden jelentősebb baritonszerepét elénekelte. 1988-ban díjat alapított, a Melis György-emlékplakettet.

Melis György 1989 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja volt. Liszt Ferenc-díjat és Kossuth-díjat is kapott, és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést is átvehette.
Nyugodjon békében!

Önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, csak a másik embert. Önmagunkat csak élvezettel tudjuk ellátni, amely egy ideig tartó szeretetpótlék, aztán hatalmába veszi az embert az üresség érzése.

Két öregúr üldögél a nyugdíjasház kerti padján. Egyik odafordul a
másikhoz és így szól:
- Te Béla, én 83 éves vagyok, és tele vagyok kínokkal és fájdalmakkal.
Tudom, hogy te is korombeli vagy. Te hogy érzed magad?
- Én úgy érzem magam, mint egy újszülött.
- Valóban? Mint egy újszülött?
- Igen. Nincs hajam, nincs fogam és azt hiszem, bepisiltem.

A gyerek kérdezi AZ apjától:
- Apu! Én kitől örököltem AZ eszem?
- Biztosan anyádtól, fiam, mert AZ enyém még megvan!

Két öreg beszélget:
- Én majdnem minden nap szexelek.
- ???
- Tudod, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem...

Csinos, fiatal doktornőt kap a falu.
- Józsi bátyám, nem tetszenek a leletei. Mondja, mit szokott maga
Reggelizni?
- Rántottát nyolc tojásból, szalonnával.
- És mit szokott ebédelni?
- Csülkös bablevest.
- És vacsorára?
- Szalonnát meg kolbászt.
- Józsi bácsi. Hogy áll a koleszterinje?
- Mint a cövek angyalom, mint a cövek!

Azt szokták mondani, hogy 7 évenként változunk. Tehát nyilván az ízlésünk is változik.

A hosszú hétvége nagy felfedezése számomra a disznósajt volt!
Soha életemben eddig nem ettem belőle!!!!
Mindig azt mondtam, hogy azért még csak meg se kóstolom, mert mindenfélét, fülét-farkát
beletesznek! Aztán ha az ujjammal megsimítottam a felvágottat, időnként pici keménységet éreztem benne. Porcogós részt. Ilyentől a hideg is kirázott!

Tehát soha nem vettem belőle. A gyerekeim néha "kerülő úton" hozzájutottak, nekik ízlett.
A kisebbiknek néha szoktam azért mostanában venni. Csütörtökön Palatin paprikás disznósajtot fogtam ki, szeletelve. Az illata persze nagyon jó volt. Amikor a lányom másnap reggelire evett belőle, kicsit jobban megnéztem. Csodák-csodájára nem éreztem benne keménységet.
Megkóstoltam és nagyon ízlett! Persze kicsit nehéz, sokat nem tudnék belőle enni egyszerre, de én is azt reggeliztem. Sőt a következő nap is! Nagyon élveztem, hogy amit egészen mostanáig sosem ettem meg, most mennyire jól esik!
Legközelebb is ezt a fajtát keresem majd!

Azok pártján állok, akik túllépték az 50. évüket. Akik még nem, azok ne nevessenek, hanem csak reméljék, hogy egyszer majd ők is megérik ezt a kort!

A lenti kislány megnőtt és még mindig énekel!

Ha már évforduló, legyen hozzá zene is! Johnny Halliday és Clémence énekel.
Mindenkinek szüksége van szeretetre!

A meglett férfi és a vékony hangú kislány telitalálat így együtt!
Meg a szép dal!