Túl az ötödik X-en

Ötvenkedők, hatvankodók kevesen vagyunk a neten. Jó lenne időnként "összefutni", dumálgatni. Szimpatizánsok is jöhetnek! Előbb-utóbb ők is idekerülnek! :-)

Amióta szóba került nálunk is a kafetéria, megszűntek a hideg étkezési utalványok, a kultúra utalványok, amik annyira népszerűek voltak és segítséget is jelentettek a kasszának.  A meleg ételek utalványai felé próbáltak igencsak terelni minket.
Milyen jó, hogy nem dőltem be!
Még azzal kábítottak minket, hogy nem csak éttermekben lehet levásárolni, hanem van 1-2 nagy üzlet, ahol beváltják. Most meg azt hallom mindenhol a hírekben, hogy az APEH bünteti a boltokat, ahol a meleg ételeken kívűl mást is adnak érte. Nagy szívás, mert nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy étteremben, vagy büfében "pocsékolják" el a jegyeket.
Viszont egyik kolléganőm egészen jót talált ki erre az évre. A férje is ilyen utalványokban kérte a kafetériát. Ezeket összegyűjtik és karácsonyra kinéznek maguknak egy jó éttermet, ahol jól főznek és mégsincsenek csillagászati áraik. Ott fogják megrendelni a karácsonyi menüt otthonra. Legalább nem kell napokat töltenie a konyhában!

Puszta Sándor
Donum
(ajándék)

Kaptál egy arcot
apád anyád arcát
kaptál egy nevet
hordozd becsülettel
kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el
kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz
kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz
kaptál egy életet
viseld el ha tudod
kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz

Tegnap nagyon jól szórakoztam.
Este megnéztem az 1-es csatornán Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal c.
darabját. A József Attila Szinházból ment 2009-es felvételről.
A főszereplők: Bodrogi Gyula, Vándor Éva, Balázs Péter, Esztergályos Cecilia.
Nagyon jól játszottak. Különösen Bodrogi, akin látszott, hogy nagyon élvezi a figurát.

Öregek "bandájának" története. Özvegyek, akik elveszették sok évig velük élő házastársukat. Egy klubban próbálnak ismerkedni, valakit találni, akivel leélhetik a hátralévőt.  Persze az egész tele van poénnal, humorral. Ez már a szereposztásból is kiderül. Azért az 1-es csatornán én talállok jó műsorokat, ha nagyon keresek!

Tegnap a barátnőmmel elmentünk az EKF megnyitó ünnepségére.
Amikor a médiában beharangozták, hogy 10 ezer emberre számítanak, arra gondoltam, hogy nem lesz ez egy kicsit sok?
Nem lett!

Amikor vártam a buszra, hogy bemenjek a főtérre, mellettem egy férfi mesélte a többinek, hogy az előző jármű annyira tömve volt, hogy nem fért fel rá. Ekkor már sejtettem, hogy talán meglesz az a 10 ezer néző.
A következőre felszálltunk. Amerre mentünk az utcákon sok ember mendegélt. A belvárosban persze már tömeg volt. A tér megtelt, mire odaértünk jóval kezdés előtt. Mi pont egy kivetítő előtt cövekeltünk le, de kicsit ráláttunk a helyszínre is.
Nekem tetszett a program.  Nagy hatással voltak ránk a fényjátékok, a környező épületek megvilágítása. Sajnos rettentő hideg volt, de kibírtuk.  Szép volt a tüzijáték is.
A kezdés előtt, amíg várakozott a tömeg, beszélgettek az emberek. Mi egy optimista körbe csöppentünk. Kicsit elemezgettük a felkészülést. Az előző években amit lehetett elbénáztunk. A politika nagyon beleszólt persze. Utolsó pillanatban jött a múlt év őszi polgármesterválasztás. Igaz, hogy a nagy létesítmények nem épültek fel, de ezeket hosszú távra szánták. Viszont nagyon jó programokat terveznek. És igazándiból erre jönnek majd a vendégek, látogatók.

Szilveszter napján meglepetés ért. Még a munkahelyemen meg akartam nézni a netbankon keresztül, hogy a számlámon van-e már a januárban esedékes fizum?
Persze a nagy igyekezetben párszor elgépeltem a belépőimet. A végén aztán kiírta nekem azt, hogy maradj kinn! Vagyis valamilyen más udvarias szöveget, de ez volt a lényege.
Januári első munkanapomon úgyszintén!
Kénytelen voltam ebédidőben elbattyogni a bankba.
Na mi volt kiírva? Az, hogy technikai okok miatt zárva!
Még jó, hogy kiírták, hogy van a testvérkéjük!

Ők már álltak rendelkezésemre. Persze nem szabad tévesztgetni a beíró kódot, mert akkor automatikusan kizár! A saját érdekemben. Még az elején mondták nekem, de valahogy nem jutott ez az eszembe. Mindegy, most van új kódom, csak ne felejtsem el!

Mindenkinek békés, boldog új esztendőt kívánok!
Legyen egészség, mert az talán a legfontosabb, és a szerencse
se hagyjon minket el,
legalábbis hosszú időre ne!

Ideje ráhangolódni, készülődni az ünnepekre.
A hó már meg van hozzá!
Hétfőn a többinek is nekikezdek.

Mindenkinek békés, szép karácsonyi ünnepeket kívánok!

Böjte (Csaba) atya emlékei

"Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák. Nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek.

Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!"

Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő!

És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom..."

A Vatikán hírül adta, hogy idén 22 órakor tartják a szokásos éfjéli misét.
Nem is gondoltam volna, hogy milyen jó tárgyat szolgáltattak ezzel az élcelődésre.
Főleg hozzá nem értők, ezen - látszólag - úgy fennakadnak, mintha a karácsonyi éfjéli misét húsvétkor tartanák meg!

Az adventi várakozás után a karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigiliájával kezdődik. Az éjféli mise karácsony ünnepének első szentmiséje, 24.-ét követő éjfélkor. Lezárja az Ádventet,  bevezeti az egész ünnepkört.  Az éfjéli mise az éjszakában jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmasait, születése megújítja a világot.

Kis településeken, ahol nincs pap, ott már nagyon régen korábbi időben tartották meg ezt az első karácsonyi szentmisét. 10-kor, 11 órakor, ahogy a pap odaért. Nagyvárosban az éjfélkor misét tartó templomok mellett van olyan is, ahol 10 órakor tartják. Erre az idősek, betegek, gyerekek is el tudnak menni, akik nem bírnák ki éfjlélig a várakozást. Igaz, hogy az éjszaka közepén tartották eddig leginkább, de nem az a 2 óra különbség a lényeg! 24-e éjszakáján legyen!

Teréz Anya: A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.

 A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyülölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET.

Hópihe-szárnyon száll az idő, ünnepi díszben áll a fenyő.
Készül a beigli, a sok jó falat, itt a karácsony a kertek alatt!

Megbocsátás és bocsánatkérés

Olyan mértékben kapunk bocsánatot Istentől, amennyire mi is meg tudunk bocsátani másoknak. Nincs megbocsáthatatlan bűn, kivéve azt, ha hiányzik belőlünk a megbocsátás szelleme. Súlyos tévedésben él az, aki azt mondja, hogy megbocsát, de nem felejt. Inkább ne bocsásson meg, de felejtsen. Többre megy vele.

Az igazi bocsánat nem valamiféle hangulatos érzelmi töltet, és nem jókedv kérdése. Megbocsátani annyi, mint úgy tekinteni a másikra, hogy tiszta lappal kezdhet előttem. Ha túl tudok emelkedni a másik gyengéin, és úgy tekintek rá napról napra, hogy érte kell élnem. Mert általa Istennek élek.

Akik azt mondják, hogy erre vagy arra a bűnre nincs bocsánat, azok Isten helyett akarnak erkölcsi rendet építeni. Mentségükre szolgál, ha azért mondják, mert még nem ismerték fel a krisztusi bocsánatot. Reméljük, hogy eljutnak erre a szabad lelkiállapotra.
(Sánta János)

Melis György

(1923-2009)

Ma hajnalban 86 éves korában elhunyt Melis György operaénekes.

Melis György 1923. július 2-án született Szarvason. Először a Műszaki Egyetemen, majd a Zeneakadémián tanult. Az Operaház ösztöndíjasa lett, 1949-ben mutatkozott be Bizet Carmen című operájában. Még ugyanabban az évben magánénekes lett.

Pályafutása során az operairodalom szinte minden jelentősebb baritonszerepét elénekelte. 1988-ban díjat alapított, a Melis György-emlékplakettet.

Melis György 1989 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja volt. Liszt Ferenc-díjat és Kossuth-díjat is kapott, és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést is átvehette.
Nyugodjon békében!

Önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, csak a másik embert. Önmagunkat csak élvezettel tudjuk ellátni, amely egy ideig tartó szeretetpótlék, aztán hatalmába veszi az embert az üresség érzése.

Két öregúr üldögél a nyugdíjasház kerti padján. Egyik odafordul a
másikhoz és így szól:
- Te Béla, én 83 éves vagyok, és tele vagyok kínokkal és fájdalmakkal.
Tudom, hogy te is korombeli vagy. Te hogy érzed magad?
- Én úgy érzem magam, mint egy újszülött.
- Valóban? Mint egy újszülött?
- Igen. Nincs hajam, nincs fogam és azt hiszem, bepisiltem.

A gyerek kérdezi AZ apjától:
- Apu! Én kitől örököltem AZ eszem?
- Biztosan anyádtól, fiam, mert AZ enyém még megvan!

Két öreg beszélget:
- Én majdnem minden nap szexelek.
- ???
- Tudod, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem...

Csinos, fiatal doktornőt kap a falu.
- Józsi bátyám, nem tetszenek a leletei. Mondja, mit szokott maga
Reggelizni?
- Rántottát nyolc tojásból, szalonnával.
- És mit szokott ebédelni?
- Csülkös bablevest.
- És vacsorára?
- Szalonnát meg kolbászt.
- Józsi bácsi. Hogy áll a koleszterinje?
- Mint a cövek angyalom, mint a cövek!

Azt szokták mondani, hogy 7 évenként változunk. Tehát nyilván az ízlésünk is változik.

A hosszú hétvége nagy felfedezése számomra a disznósajt volt!
Soha életemben eddig nem ettem belőle!!!!
Mindig azt mondtam, hogy azért még csak meg se kóstolom, mert mindenfélét, fülét-farkát
beletesznek! Aztán ha az ujjammal megsimítottam a felvágottat, időnként pici keménységet éreztem benne. Porcogós részt. Ilyentől a hideg is kirázott!

Tehát soha nem vettem belőle. A gyerekeim néha "kerülő úton" hozzájutottak, nekik ízlett.
A kisebbiknek néha szoktam azért mostanában venni. Csütörtökön Palatin paprikás disznósajtot fogtam ki, szeletelve. Az illata persze nagyon jó volt. Amikor a lányom másnap reggelire evett belőle, kicsit jobban megnéztem. Csodák-csodájára nem éreztem benne keménységet.
Megkóstoltam és nagyon ízlett! Persze kicsit nehéz, sokat nem tudnék belőle enni egyszerre, de én is azt reggeliztem. Sőt a következő nap is! Nagyon élveztem, hogy amit egészen mostanáig sosem ettem meg, most mennyire jól esik!
Legközelebb is ezt a fajtát keresem majd!

Azok pártján állok, akik túllépték az 50. évüket. Akik még nem, azok ne nevessenek, hanem csak reméljék, hogy egyszer majd ők is megérik ezt a kort!

A lenti kislány megnőtt és még mindig énekel!

Ha már évforduló, legyen hozzá zene is! Johnny Halliday és Clémence énekel.
Mindenkinek szüksége van szeretetre!

A meglett férfi és a vékony hangú kislány telitalálat így együtt!
Meg a szép dal!

Most tudtam meg, hogy ez a bogár tulajdonképpen poloska fajta. Én a poloskát sokkal kisebbnek képzeltem!
Gyerekkoromban talán összesen hármat-négyet láttam belőle. Anyu mondta, hogy nem szabad
rácsapni, mert büdös lesz utána. Ezután évtizedekig nem is hallottam róla.

A héten kétszer is arra figyeltem fel reggel a buszon, hogy az emberek arról beszélgetnek,  röpködnek a büdösbencék. A szemtelenek még a lakásba is bejönnek. Erre tegnap egy példány este berepült a szobám ablakán. Rá egy könyvre. Azt felkaptam és kilengettem az ablakon, kidobva a betolakodót. Azt sem tudtam, hogy repülni is tud!

Ma meglátogattam Éva barátnőmet. Panaszkodik, hogy naponta 8-10 büdösbencét fog össze. Nagyon elszaporodtak. Mi nem jön még ránk? A panelbogár "lecsengett" végre náluk.
Akkor most ez következik?

Az előbb olvastam a neten, hogy Pesten is elszaporodtak. Idén észrevehetően több van belőlük!
Sőt! Néhány éve megjelent egy keleti faj, és ebből is egyre több van!
Lehet, hogy a kinaiak hozták magukkal?

Mármint az élet.
A jó benne az, hogy még mindig nagyon kellemes időnk van! Igaz, ma reggel először már harisnyát húztam.
A rossz benne a váratlan, kellemetlen fordulatok.
Cégünk a felső emeletünkön kiadott egy kistermet oktatási célokra. Újabban a szombati órákat ott 8-tól kezdik. Mi viszont 9-kor nyitottunk eddig.
A beosztásokból kellett megtudnunk, hogy szombatonként már mi is 8-tól nyitunk. Hogy ők be tudjanak jönni!!!!
A szombati nap túlórának számít nálunk annak, aki vállalja. Kapott eddig érte + 6 órát. A pénzt már megvonták a válság kezdete óta. Ez az 1 óra többlet csak grátiszban lesz! Ennyit még kibírunk.
Csak azt felejtik el, hogy hozzánk 9-ig nem szoktak jönni, így feleslegesen ülünk itt.
A következmény az, hogy eddig mindig volt elég jelentkező a szombati ügyeletre. Most a főnöknek végig kell járni mindenkit, mire összevadászik 4 embert szombatra.
Munkába jövet előtt mindenki be akart vásárolni vagy éppen kicsit többet aludni. Ezért lett népszerűtlen ez a nap. Kéredem én, belerokkant volna az intézmény, ha az 1 órát elszámolják? Nem pénzben, csak leszúsztatni való órában?
Arra viszont nekünk volt gondunk, hogy közöltük az oktaóval és a diákokkal, hogy pontban 2 órakor zárunk. Aki fenn marad az emeleten, annak annyi!!        

Néha szórakozik a freeblog velem is. Kommenteket tesz a moderálandó "részbe".
Vagyis nem jelenik meg a blogon. Megint találtam ilyeneket.
Ha valaki kérte, hogy küldjem el neki Móra Magda digitális verskötetét és én nem reagáltam,
akkor annak az az oka, hogy nem olvastam a kérést.
Ha a kérés ezután sem jelenik meg a blogban, akkor lehet nekem e-mailt írni a
compagnon kukac freeblog.hu címre és küldöm!
Egyszerűbb egyben olvasni a verseket, mint összevadászni őket a netről.
De meg is érdemlik!

Azt hallottam, hogy az utóbbi 1-2 évben felment az arany ára. Sőt egy blogban azt is olvastam, hogy az írója nagy számlák idején bevitt a zaciba  néhány kisebb dolgot, gyűrűt, láncot és megdöbbentő összeget kapott értük.
Nohát akkor úgy döntöttem, itt az ideje annak, hogy megpróbáljam eladni azokat a holmikat, amiket már nem használunk. Apámnak volt egy arany zsebórája. Jár még, de nem érdekel senkit a családban. Volt egy szép pecsétgyűrűje, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Vőmnek van, kettő minek? Anyu karikagyűrűje, azén első jeggyűrűm is arra várt, hogy legyen valami vele. Azt mondják az arany nem kér enni, azt jó eltenni szükösebb esztendőkre. Ez a hónap nagyon szűkös nekem. Most jó ára van, ki tudja, lesz-e ilyen még? Mindenesetre akkora összeget kaptam  értük, ami felülmúlta minden ábrándomat! 

Elhunyt.
Most rajta volt a sor. Már jó ideje a rákkal kűzdött.
A hasnyálmirigyét támadta meg. Hála a kezeléseknek, ideiglenesen talpraállt.
Hónapokig forgatta a The Beast (A fenevad) c. televíziós krimisorozatot, amelynek egyik főszereplője. Remélem nálunk is bemutatják majd.

Nagy sikert aratott az 1987-es Dirty Dancing c. filmben. Én ezt kicsit túlságosan csöpögősnek tartottam.  Jobban szerettem az Észak és Dél c. televíziós sorozatát. Amikor nálunk bemutatták én éppen gyesen voltam. Nagyon vártam mindig a következő részt.

57 évesen ment el.

Nyugodjon békében!

Tegnap szabit vettem ki, mert temetésre mentünk. Visszafelé a harmadik posztomban róla írtam. Kedves barátnőm végleg elaludt. Nem tudom, lehet-e ilyent mondani, szép temetése volt! Igaz, hogy hála Istennek elég régen kellet már ilyesmire mennem. A némileg újszerű elemeket csak  az ő családja kérte, vagy már ilyesmit vezettek be, majd még eldől.

Most akartam bemenni a Pennybe, a szórólapon egy övet találtam. Szaúna és masszázsöv a neve. Egészen jól hangzik. Melegít is, ez a fő okom rá. Télen itthon jó viselet lenne a "gyönge" derekam számára. Ha még masszíroz is, annál jobb.

De hirtelen olyan szélvihar kerekedett, hogy el voltam foglalva az ablakok csukogatásával. Azután esett is az eső. Most nincs kedvem kimenni ebben a viharban. Csak szél van, de elég félelmetes. Inkább maradok és nézelődök kicsit a neten. Itt találtam, tetszett, hát beteszem!

Tudás és szeretet

Szépen hangzik a modern ember vágya, tudjunk minél többet. Tudás-alapú társadalomról beszélünk. Ez helyénvaló, de a tudás szeretet nélkül szárazzá, hűvössé, egymás idegenjeivé teszi az embereket.
Aki tud valamit, az nem azonosul vele, hanem távolról néz rá. Meredeken hangzik, de igaz; leginkább az ördög tud mindent, hiszen látja Istent, és ismeri az embert is, erős és gyenge pontjaival együtt. Szóval mindent tud, de semmit sem szeret.

Istenben az a csodálatos, hogy egyszerre tud és szeret. Három személlyé válik, az Atya a Fiúra a Szentlélekben néz, és viszont, de a szétesés legkisebb veszélye nélkül, mert a szeretet összetartja őket. Ilyennek kellene lenni nekünk is, és akkor belátnánk, a tudás nem száraz adathalmaz, hanem élő kapcsolat egymással. Amennyiben kívülről nézek valamit és valakit, annyiban ismerem, amennyiben azonosulok vele, annyiban szeretem.

Sánta János

Nehéz kicsit átállni. Megszoktam, hogy akkor kelek, amikor akarok.
Finom falatokkal kényeztetnek, bár sosem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
Nem szerénységből, hanem a ruhatáramat nem akartam lecserélni!
Mindig csupa érdeklődő ember vett körül, akik az otthoni eseményekre voltak kíváncsiak.
Nekem is nagyon érdekes volt sorsokat megismerni.

Akikkel én ott találkoztam már "sinen vannak" - főleg ahhoz képest, hogy otthon már majdnem lejárt a kapható munkanélküli segély ideje. Élvezik a viszonylagols bőséget, amitől otthon már elszoktak. De nem irigylem akkor sem őket.
Láttam, mennyire aggódik az a nő, akinek idős szülei maradtak otthon. Hiába a mindennapi telefonbeszélgetés, ha baj van, nem tud odaugrani. És akkor ott van a szemükben a kérdés örökké: meddig tart ez még, hogy távol élsz tőlünk?

Az is rendben van, hogy próbálnak tartalékolni, gyűjteni. Egyszer szeretnének hazamenni. De mikor lesz ez? És otthon mit tud majd kezdeni? Tele vannak kérdésekkel, megoldásra váró feladatokkal. Mindenesetre a jelenük rendezve van.

Olyanok is vannak, akik annyira belejöttek a külföldön élésbe, hogy pár év múlva tovább akarnak menni majd. Nem azért, mert nincsenek megelégedve, hanem mert máshol még több a lehetőség és szeretnék kipróbálni, mire jutnak ott. Reméljük, szerencsések lesznek ott is!

Nekem is elkezdődött a munka. Megint lézenghetek a hőségben. 
Majd lesz mire emlékezni a téli hidegben.

Nem kell engem ugratni az egy cipő - egy szoknya miatt!!
Most van itt is nagy árleszállítás. Én a 70%-ossal éltem igen gyakran.
Élvezet itt üzletbe menni. A pénztár pl. a bolt végében van. Utána kijön az ember a vásárolt holmival és senki sem kérdezi, hol a kosár. Természetes, hogy nem lopnak.  Legalábbis olyan gyakran, mint nálunk. Lecsusszant embert, hajléktalant nem látok.
A közlekedési kultúrájuk egészen más. Most nem a jobbos tendenciára gondolok.
Nagyon udvariasak, nem dudálgatnak semmiért, türelmesek.
Az utak nem döccenősek!!!!
Jó levegő van,mindenhol sok a zöld!! Nagyon tetszenek a piros téglás épületeik!

Sok a gyerek, a kismama, de erről Tyria külön ír majd.
Nagyon jól érzem magam, jó, hogy kijöttem.
Folyt. köv.
De ez az angolos billentyűzet....!!!

Szóval jövő héten indulok. Vár a ködös Albion. Nézem az időjárást, olyan 20-21 fokok vannak általában. Nem rendszeresen 35-36, mint itt! Ez nagyon kellemes lesz, ha marad.

Miután szinte minden kolléganőm bankot váltott mostanában, kiléptünk az OTP-ből. Én ma akartam felmondani a szerződést velük. Már javában a CIB-hez megy minden pénzem. De azt mondták, hogy mivel volt még "forgalmam" a héten, majd jöjjek vissza ügyintézni a jövő héten. Persze tologatják az időt. Na mindegy, majd aug. 20.-a után jövök és intézkedek.

Valamit olvastam arról is, hogy aki gyógyszert visz magával, vigyen hozzá orvosi igazolást is az ellenőrzések miatt. Az én orvosom mától szabin van. Pech. Így nem igazolok semmit. Sőt még a csuklós vérnyomásmérőmet is viszem magammal. A kintiek kérték, de én is vinném.
Lesz, ami lesz. A kocka el van vetve!

Kisebb kánikulát, szép nyarat kívánok mindenkinek!!!

Megvan a szuper modern útlevelem is. Nagyon fáj a 7.500 forint!   De ha kell, hát kell!
Már csak egy táskafélét kell keresnem, amit a gépre viszek magammal.

Újabb gép esett le, ezúttal Pest környékén!
Ez kis gép volt.
Mennyi esik le addig, amíg elindulunk?
A héten intézem a dolgaimat, szabin vagyok.
Norwichban 20 fok volt vasárnap.  Tényleg kell 1-2 melegebb holmi is.
Ilyen időben itthon napozni jó, de délután! Tegnap 10 percenként felhők vonultak el a nap előtt.
Nem sültem meg!

Megint lezuhant egy!
A TU-154-es típusú gép 168 utassal a fedélzetén tizenhat perccel a felszállás után
zuhant le Teherántól 120 km-re.
Mióta repülni készülök potyognak a gépek!
Még elszánt vagyok. Menni akarok.

Ennek megtalálták a két fekete dobozát. Remélem okulnak majd belőle!
Csak addig izgulok majd, amíg földet nem érünk.
Utána lehet gondolkozni az autópályákon történő baleseteken. Mert visszafelé egy trappban jövünk haza majd. Csak a sofőr el ne aludjon!

2 éve egy ilyen hosszú autóúton azért ültem a sofőr mellé, mert biztos, ami biztos! Én mellettem elaludni nem lehet! - gondoltam. Kb egy óra múlva olyan álmosság jött rám, hogy a sofőr mondogatta állandóan, ne aludj, ismételd, amit mondtam! Keservesen tudtam csak ébren maradni. De aludni sem akartam!

Ügyintézgetek.
Kiváltottam az EU tajkártyát. Ilyen gyorsan sem intéztem még semmit!
Szinte 5 perc alatt már kinn is voltam.
Nézegetem az útikönyveket. Inkább kisebb városokba kívánkozok. Történelmi levegőt szívni.
A tengerpart a közelben lesz, ott is eltöltök 1 napot. (Északi-tenger)
Gondot okoz az ajándék. A "legszebb" a barátnőmnek a cigaretta lenne. Vihetnék minden
mennyiségben! Értem ez alatt azt, hogy ő örülne soknak, de ha jól tudom, csak 1 kartont lehet kivinni belőle. És én nem akarok dugdosni! Már "csak" három karatonnál tart, annyit hozzak legalább! Kifizeti nekem. Én annál jámborabb vagyok - ilyen téren! - hogy többet vigyek, mint amit lehet! 
Ja, és a magyar kolóniában ki vannak éhezve a magyar csokira! Balaton, Sport szelet, Tibi, jöhet minden mennyiségben. Gondolom ez inkább nosztalgia náluk. Én onnan már annyi finom csokit kaptam!  Ezekből viszek majd. Csak úgy kellene megoldani, hogy ha hőség lesz, el ne olvadjanak nekem! Bár a hőséget most nem tudom elképzelni. Amennyire lehűlt a levegő!